Egy magányos öregasszony minden délben a harmadosztályú vendéglátó-ipari üzemegységben ebédel.
Szerény fogyasztása miatt amúgy sem nézik túlságosan jó szemmel, de az egyik felszolgálónak különösen a bögyében van, mégpedig egy sajátos szokása miatt:
étkezés előtt megtörli az evőeszközt az abroszban.
Egy napon már nem tűri tovább, mit művel a néni, s háborgó önérzettel az asztalához lép:
- Asszonyom, lesz szíves nálunk mellőzni ezt a kulturálatlan viselkedést!
Először is: a mi evőeszközeink tiszták!
Másodszor pedig ön csúnyán összepiszkítja velük az abroszt.

Az ember kétszer annyit hallgasson, mint amennyit beszél. Ezért is adott az Isten két fület de csak egy szájat.

A csata végeztével az ezredes magához hívatja a katonákat, és mindenkitől megkérdezi, hogy milyen hőstettet hajtott végre a csatában.
- Én levágtam egy ember lábát! - húzza ki magát egy vézna kis katona.
- Jobban tette volna, hogy ha a fejét vágta volna le! - válaszolja az ezredes.
Mire a vézna kis katona:
- Feje már nem volt szegénynek.

Habsburg Ottó ül otthon a lakásában. Bejön a cseléd:
- Uram! Osztrák-Magyar meccs van a TV-ben. Bekapcsoljam?
- Igen. És kivel játszunk?