Székely fiú hazaérkezik Budapestről, visz az apjának egy dobozos sört.
Apja elveszi a sört, előkapja a bicskáját, és kezdi bontani a dobozt, mire a fiú rászól:
- De idösapám! Itt ez a kallantyú.
Arra való, hogy az ember meghúzza, és ki van nyitva a doboz.
- Na, igen! Annak, akinek nincsen bicskája!

A székely a megrakott szekerével, nagyon nehezen caplat fel az emelkedőn. Felérvén így szól:
- Hú, ennyire még sosem izzadtam meg!
- Én sem - mondta a ló.
- Még sosem hallottam lovat beszélni!
- Én sem - mondta a szekér.

A székely a fiával és a feleségével elmennek egy lakodalomba. Nagyban eszik a levest, mikor a székely fia elkezdi szürcsölni. Rászól az apja:
- Kisfiam, ne szüpürtyüljél!
A fiú abba is hagyta egy darabig, de utána megint elkezdi szürcsölni a levest. Az apja megint rászól:
- Kisfiam, ne szüpürtyüljél mert pofán váglak!
De a fiú csak csinálja tovább. Harmadszorra is rászól az apa, de a fiú csak nem fejezi be. Egyszerűen már nem bírta tovább a székely, pofán akarja csapni a gyereket, de az a jó reflexei miatt lehajolt, és a székely a feleségét találja el.
Mindenki nagy csendben ül és néz, hogy most mi történt, mire megszólal a székely:
- Anyád is szüpürtyült!