- Rossz a kocsim fékje, kérem javítsák meg.
- Rendben, a hét végére meglesz.
- Hamarabb nem lehetne?
- Nem. Nézze, hány járgány várakozik itt!
- De nekem nagyon sürgős volna.
- Ha ennyire siet, minek magának fék?

Tavaly év végén elhatároztuk a csajokkal, hogy utolsó héten kimegyünk egyik délután a kollégiumból felfedezni az új EU-s játszótereket. Megérkeztünk a játszótérre és éltük a második gyerekkorunkat tízenhét éves fejjel. Én beleültem egy forgó székbe, először tetszett a dolog, majd amikor beindult a forgás, már nem tudtam fékezni sem, és kezem-lábam égnek állt. Kiabáltam, hogy - Valaki segítsen már, állítsátok már meg ezt a szart, mindjárt elokádom magam! - Teszem hozzá, a játszótéren kb. 20 ember volt, abból a fele felnőtt. Két barátnőm a háttérben szakadt a röhögéstől, másik aki mellettem állt, úgy röhögött, hogy még segíteni sem tudott, de egyszer csak elkaptam a kezét és megállt a forgó. Nagy nehezen kimásztam belőle, két lépés után összecsuklottam, úgy remegtem és szédültem még vagy fél óráig. Barátnőim értesítettek, hogy mindenki az egész játszótéren a térdét csapkodva sírt a röhögéstől, még az öt éves gyerekek is.

Chuck Norris szögesdrótot használ fogselyemnek!

Csak bámulsz, mint kezdő buzi a gőzfürdőben.