Az önző csak magára gondol. Az irigy másokra is.

Az élet 180 km/h-nál kezdődik.

A fiú bemutatja új barátnőjét a szüleinek, akik szívélyesen meghívják őt, vacsorázzon náluk. Leülnek az asztal köré, kutya az asztal alatt; elkezdenek kajálni. A félénk lány egyszercsak úgy érzi, muszáj eleresztenie magát; tartja-tartja, de nem megy tovább, reccsen egy nagyot.
- Maszat! - kiált fel az apa összevont szemöldökkel, és az elvörösödött lánynak hatalmas kő esik le a szívéről; mindenki azt hiszi, a kutya volt, hehe. Kajálnak tovább, de egy idő után megint érzi a kínzó ingert; ha egyszer bejött, most is bejön, gondolja, és elfingja magát.
- Maszat! - hörren fel ismét az apa. Esznek tovább, a lány kis idő múlva úgy érzi, megint kell, és most már viszonylag fesztelenül ereget egyet. Erre az apa:
- Maszat, vigyázzál már onnan, mert rádszarik!

Azt ajánlották a rádióban, vigyünk magunkkal elemlámpát, takarót, kannában benzint, hólapátot, hóláncot és vontatókötelet!
A többiek biztos nem hallották, mert furcsán néztek rám a metróban!

KÉT BARÁT BESZÉLGET:
-FIGYELJ, PISTIKE, HOLDNAP ELKÖLTÖZÜNK ANGLIÁBA, ÚGYHOGY NEM LEHETÜNK TÖBBÉ BARÁTOK.
-DE JÓ.
-ÁÁÁ... MA SZERENCSÉRE NEM DEJÓS,HANEM DIÓS TÉSZTA LESZ A VACSORA.