Két veréb ül a fán. Megszólal az egyik:
- Engedj középre!!!!

Házaspár menne álarcosbálba, de a feleség fejfájás miatt otthon marad. Később elmúlik a baja, úgy dönt, a férje után megy, és kikémleli mit csinál. (A férje nem tudja, milyen jelmeze van.) Ahogy odaér, látja, a férje fogdossa a nőket. Elhatározza, kipróbálja, észreveszi-e a férje, hogy ő van a jelmezben. Táncolnak, mindent megenged neki - elvégre a férje -, aztán a kocsiban végzik. Mikor megtörtént a dolog, elválnak anélkül, hogy felfedné kilétét. Otthon eldugja a jelmezt, és lefekszik. Jön haza a férj.
- Hogy mulattál? - kérdezi a feleség.
- Tudod, ha nem vagy velem, nincs kedvem ilyen hülyeségekre. A haverokkal félrehúzódtunk pókerezni. De tudod! A pasi, akinek a jelmezemet kölcsönadtam, nagyon jól szórakozott.

Az amcsi hadügyminiszter ezért a mondatáért kapott díjat (hozzáteszem ezzel a díjjal én nem büszkélkednék):
- Vannak ismeretlen dolgok, melyeket nem ismerünk, vagyis olyan dolgok, melyekről nem tudjuk, hogy nem tudjuk őket.

- Nem értem! Nem értem az iráni helyzetet.
- Na, majd én megmagyarázom.
- Megmagyarázni én is tudom. De nem értem!