Két székely eldönti, felmegy Pestre tojást árulni. Minden jó lenne, ha a tojások útközben össze nem törnének. Eldöntik, ha már a nagy utat megtették pénz nélkül nem térnek haza, így hosszabb fontolgatás után úgy döntenek, hogy eladják bolhairtóként. Kiállnak a Lánchíd végéhez, akkoriban nagy bolhajárás lehetett Pesten, mert estére olyan sor kerekedik, hogy a végét sem lehet látni. Egyszer egy vásárló megszólítja őket:
- Már háromszor sorban álltam, vettem magamnak, a feleségemnek, anyósomnak, de mindig elfelejtettem megkérdezni, hogyan is kell azt használni.
- Az a legegyszerűbb, fiam, megfogod a bolhát, jól összeszorítod, a szeme kigúvad, és hamar-hamar a szemébe csepegteted.
- ...Ha már megfogtam nem könnyebb egyszerűen a körmöm közt megölni?
- No látod fiam, még az a legbiztosabb...

Öreg székely ül és a farkával beszélget:
- Na ide figyejjé': együtt születtünk, együtt nőttünk fel, együtt dugtunk először, együtt házasodtunk. Oszt most nehogy má' hamarább megdögöjjé' meg mint én!

Négy székely ül körben egy asztalnál. Az asztalon egy flaska áll. Az első megfogja, húz belőle egy nagyot, lerakja az üveget. A második szintén megfogja, húz egy nagyot, lerakja. A harmadik szintén. A negyedik is meghúzza, majd miután lerakja, megszólal:
- Ez petróleum!
Az első végigméri és megszólal:
- Az.