Megy a teknőc az erdőben, és közben mondogatja:
- Hú de jó, hogy ilyen lassú vagyok! Hú de jó, hogy ilyen lassú vagyok!
Közben száguldoznak el mellette az állatok, de ő csak megy, megy, és mondogatja:
- Hú de jó, hogy ilyen lassú vagyok!
Megáll mellette a nyuszi, és megkérdezi:
- Mondd teknőc, miért mondogatod ezt? Miért olyan jó, hogy ilyen lassú vagy?
- Mert rossz irányba megyek. - válaszol a teknőc.

A nyuszi és a róka mennek az erdőben.
A nyuszika a tóhoz ért, a róka meg egy kicsit a villanyszereléshez.

Nyuszika sétál az erdő szélén és egyszer csak leesik.

A nyuszika odamegy a rókalyukhoz és bekiált a rókakölyköknek:
- Anyátok itthon van?
- Nincs.
- Szerencséje mert megkefélném.
Másnap megint arra jár és bekiált:
- Anyátok itthon van?
- Nincs.
- Szerencséje mert megkefélném.
Harmadnap megint arra jár:
- Anyátok itthon van?
Pechére a rókamama kirobban a lyukból, és elkezdi kergetni. Nyuszika fut, fut de nem bírja lerázni. Hirtelen átugrik két, szorosan egymás mellett álló fa között. A rókamama utána, de beszorul. A nyuszika megfordul, megkerüli rókamamát és így szól:
- Tudod, ha már egyszer megígértem a kölyköknek.