A posta álláshirdetésére jelentkezik egy férfi.
A személyzetis behívja, és alaposan kifaggatja, végül így szól:
- Még egy kérdés, Smith úr. Volt ön katona?
- Igen uram, Vietnamban.
- Megsérült?
- Igen uram, ellőtték a herémet.
- Na jó. Fel van véve. - mondja a személyzetis - nyolckor kezdünk, de magának elég tízre jönnie.
- Miért olyan későn?
- Mert addig úgyis csak a tökünket vakargatjuk.

Csavargó a járókelőhöz lép az éjszakai utcán.
- Elnézést uram, tudna segíteni egy szegény, szerencsétlen, éhező, munkanélküli embernek, akinek nincs egy fillérje sem, és minden vagyona ez a kis rövid csövű vadászpuska?

Felszáll a repülőgép, a kapitány a pilótafülkéből mikrofonon keresztül beszél:
- Kedves utasaink!
Köszönjük, hogy a mi légitársaságunkkal utaznak.
Amint látják, az ég csodásan kék, a felhők is gyönyörűek, vagyis csodaszép időnk van, és a géppel is minden rend...
Ó, a francba!
Az utasok halálra váltan ülnek a helyükön, moccanni sem mernek, amikor újból a kapitány hangja hallatszik.
- Elnézésüket kérem, de magamra öntöttem a kávémat.
Látniuk kéne a nadrágom elejét!
Erre az egyik utas:
- Az enyémnek meg a hátulját.

Hogy hívják a bunkó messiást?
Krisztuskó.