Ketten jönnek kifelé az erdőből. Az egyik futva, a másik medve.

Nyuszika elmegy a Rókához, elkérni a fűnyíróját. A róka éppen füvet nyír.
- Hé, Róka! Elkérhetném a fűnyíródat?
- Nézd, Nyuszika. Mondhatnám, hogy nincs fűnyíróm, de látod hogy van. Mondhatnám azt is hogy rossz, de látod hogy működik. Így hát egy megoldás maradt: elmész te a jó büdös francba!

Zöld erdőben jártam, részeg nyuszit láttam.
Le akart itatni, leültünk hát piálni.
Sokat ittunk, de nem eleget,
Adjál sört, de ne keveset!

Az erdő közepén egy vadász egyszer csak egy hatalmas, félelmetes medvével találja magát szemben. Félelemtől remegő kézzel megkísérli lelőni a fenevadat, de nem jár sikerrel. Erre sarkon fordul és nekilódul: olyan gyorsan fut, ahogy csak bír. Végül azonban egy igen meredek szakadék szélén találja magát. Ekkor térdre hullik, égnek emeli széttárt karjait, és eképp fohászkodik:
- Istenem! Kérlek tedd ezt a medvét kereszténnyé!
Ekkor a fellegekben villámlás kerekedik, és a medve megtorpan, csupán néhány méternyire a vadásztól. Egy pillanatig tétován álldogál ott, aztán égnek emeli tekintetét és imigyen szól:
- Köszönöm Istenem! Köszönöm az ételt, amit ma elém tettél.