Arisztid és Tasziló hosszú évek után találkozik egy utcai újságos kioszknál.
- Szervusz, mi van veled ? - így Arisztid.
- Képzeld, megnősültem, egy 20 évvel fiatalabb gyönyörű nő lett tavaly a feleségem.
- Gratulálok öregem! Te, figyelj csak! A hétvégén buli lesz nálam, kaja, pia, szex meg minden. Eljöttök? - válaszol Arisztid.
- Hát persze öregem, örömmel. És mond csak kb. hányan leszünk ? - válaszol Tasziló.
- Hát, ha eljöttök Ti is, akkor legalább hárman... - siet el a helyszínről kalapját megemelve Arisztid.

A marslakók új kollégájuknak mutatják meg a földi helyzetet. Elmennek az utcán egy parkolóóra mellett:
- Ezek a földi prostituáltak. Nagyon unalmasak, de legalább nem kerülnek sokba.

Hogy hívják a szikkadt falubelit? - Százazföldi.

Arisztid meghal, a pokolba kerül. Csodálkozva körülnéz, és meglátja barátját, Taszilót.
- Hol vagyok?
- A pokolban.
Taszilót szebbnél szebb lányok veszik körül, lesik minden kívánságát.
- Te Tasziló, ezek mind a tiéd?
- Persze.
- Nekem adnál egyet?
- Parancsolj, válassz!
Arisztid félrevonul a legszebbel. Kisvártatva kétségbeesve jön vissza:
- Te Tasziló! Ez a nő nem is nő, még lyuk sincs rajta!
- Mondom, hogy ez a pokol.