Nem volt nehéz Párizsban egyedül? Meg tudtad értetni magad?
- Még a legnehezebb helyzetben is mindent megértettem.
Az egyik bárban például csodaszép francia nővel ismerkedtem meg.
Üveget rajzoltam, mire ő bólintott, én pedig rendeltem egy üveg pezsgőt.
Aztán tyúkot rajzoltam, ő bólintott, és elmentünk vacsorázni.
Egyszer aztán kivette a kezemből a tollat, és ágyat rajzolt.
- És akkor mi történt?
- Akkor én bólintottam. Bár ma sem értem, hogyan jött rá, hogy lakberendező vagyok.

Az Első Világháború előtt a nagykereskedő fia megbukott a tüzértiszti vizsgán. Így vigasztalta az apja:
- Nem baj fiam, majd veszek neked egy ágyút és önállósítod magad.

Szociális munkások tapasztalatcserét folytatnak, hogyan lehet a fiatalokat leszoktatni a kábítószerről.
- Én a múlt héten tíz gyereket szoktattam le. Rajzoltam két kört. Rámutattam a nagyra, "Ekkora az agyatok a kábítószer szedése kezdetén", majd a kicsire mutattam, "és ekkora lesz később".
- Én kétszázat szoktattam le. Rajzoltam két kört, egy kicsit, és egy bazi nagyot. Rámutattam a kicsire: "Ekkora a segglyukatok, amikor bementek a börtönbe".

Felirat a szülőszoba előtti váróteremben:
"Egy szülő anyára, csak egy apa várakozhat."