A lét és a tudat viszonya: megisszuk a lét, elmegy a tudat.

Ismét kitör a balhé a magyar és a román kormány között, és előkerül a régi vita, hogy kié is Erdély, és mihez van joguk a magyaroknak. Ez így nem mehet tovább, határozzák el, és a koppenhágai nemzetközi bírósághoz fordulnak. A magyar követ jut először szóhoz:
- Amikor bejöttünk a Kárpát-medencébe, lepányváztuk lovainkat, főztünk egy gulyást, és ledőltünk. Reggel viszont sehol sem találtuk a lovainkat. Az avarok elárulták, hogy a románok voltak.
- Hazugság! - ugrik fel a román diplomata. - Ott se voltunk!
- Hát ez az. - mondja somolyogva a magyar követ - Akkor meg mit énekelnek itt az ősi földről.

Egy turista betéved egy falusi kovácsműhelybe, éppen akkor készül el egy új patkó. Kérdi a turista a mestert:
- Megnézhetem ezt a patkót?
- Nézze csak, ha van kedve!
A turista fel is veszi, és abban pillanatban el is dobja. Mire a kovács:
- No, mi van, meleg volt?
- Nem, mester úr, felénk ilyen gyorsan nézik az új patkót.

- A te főnököd is olyan idegesen járkál, mikor levelet diktál? - kérdezi az egyik titkárno a másiktól.
- Nem, mert akkor kiesnék az öléből.