Haldoklik az ember. A lelke Szent Péter előtt áll és várja a további sorsát.
- Akkor lássuk, életében milyen ember is volt.
Ki akar róla valamit mondani?
Az első lélek:
- Jó ember volt. Segítőkész, megértő, jó családapa.
A mennybe vele.
A második lélek:
A munkáját mindig becsülettel és tisztességgel végezte.
A mennybe vele.
A harmadik lélek:
- A pokolra ezzel a rohadékkal!
A haldokló lelke:
- Vovka, de hát barátok voltunk!
Vovka lelke:
- Azok voltunk. De egy ízben bementem egy közvécébe.
Ülök a vécécsészén és egyszer csak belép két üzletember külsejű fazon.
A piszuárnál állnak és beszélgetnek.
Hirtelen beront egy bérgyilkos és szitává lövi őket.
A félelemtől kővé dermedtem.
Még a lélegzetemet is visszafojtottam, imádkozom, nehogy észrevegyen.
A haldokló lelke:
- De hát mi közöm nekem mindehhez?
Vovka lelke:
- Mit gondolsz, ki csörgette meg a mobilomat?!

Mikor van abszolút hideg?
- Amikor a családfát is eltüzelik.

Mi az, ha a vakondot keresztezik egy...
- zsiráffal: fúrótorony,
- harkállyal: ütve fúró.

Az apáca kimenőn lefekszik egy fiúval és a főnővér megtudja.
- Ezért egész nap a sarokban térdelsz, imádkozol, és egy citromot nyalogatsz.
- Rendben, de miért kell citromot nyalogatnom?
- Hogy ne lássam azt a vigyorgó képedet.