A szakácsnő és a szobalány beszélget:
- A nagyságos úr néha a kezembe szokott csúsztatni valamit - mondja a szakácsnő.
- Az semmi. Nekem még a számba is - válaszol a szobalány.

Ha vak vezeti a vakot, mindketten a verembe esnek.

Két székely eldönti, felmegy Pestre tojást árulni. Minden jó lenne, ha a tojások útközben össze nem törnének. Eldöntik, ha már a nagy utat megtették pénz nélkül nem térnek haza, így hosszabb fontolgatás után úgy döntenek, hogy eladják bolhairtóként. Kiállnak a Lánchíd végéhez, akkoriban nagy bolhajárás lehetett Pesten, mert estére olyan sor kerekedik, hogy a végét sem lehet látni. Egyszer egy vásárló megszólítja őket:
- Már háromszor sorban álltam, vettem magamnak, a feleségemnek, anyósomnak, de mindig elfelejtettem megkérdezni, hogyan is kell azt használni.
- Az a legegyszerűbb, fiam, megfogod a bolhát, jól összeszorítod, a szeme kigúvad, és hamar-hamar a szemébe csepegteted.
- ...Ha már megfogtam nem könnyebb egyszerűen a körmöm közt megölni?
- No látod fiam, még az a legbiztosabb...

A székely fia ebédnél:
- Idesanyám nem elég savanyú a káposzta.
- Fiam, hát ez mákostészta.
- Annak elég savanyú.