Jean, maga tökéletes inas.
Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki.
Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen.
A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek,
óvatosan visszaköpöm.

- Mondjon egy hosszú szót, Jean!
- Gumi.
- Ez magának hosszú?
- Nem, uram, de nyújtható.

- Megyünk a pályaudvarra, Jean.
- De uram, hiszen a sógora csak holnap érkezik.
- Tudom, Jean, de holnap nem érek rá kimenni.

- Jean, hozzon tűt és cérnát.
- Minek, uram?
- Nyelvet akarok ölteni magamra.

- Jean, hozzon valami mosószert!
- Minek, uram?
- Hogy tisztára moshassam a lelkiismeretemet.