Kohnné meghal.
A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni.
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat.

A tanitó néni kérdezi az iskolában a gyerekeket:
- Mi az, négy lába van, barna és az erdőben él?
- Medve! - kiabálják a gyerekek.
- Jó a gondolat - mondja a tanitó néni -, de lehetne őzike is!
A tanító néni folytatja:
- Mi az, zöld, fűben van és ugrik?
- Béka! - kiabálják a gyerekek.
- Jó a gondolat - mondja a tanító néni -, de lehetne szöcske is!
Ekkor Jancsika megkérdezi a tanító nénit:
- Mi az, amit ha a tanító néni a szájába vesz, akkor nagy és kemény, s mikor kiveszi, kicsi és puha?
A tanító néni hatalmas pofont kever le Jancsikának, de az csak folytatja:
- Jó a gondolat, de lehetne rágógumi is!

Az anyag nem vész el, csak a fene tudja, hová lesz.

Andersen meghalt. Nincs mese.

-Beteszem a s*ggem baltáját ! - szólt az öreg székely és beillesztette a protkóját !