Jean, maga tökéletes inas.
Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki.
Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen.
A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek,
óvatosan visszaköpöm.

- Mondjon egy hosszú szót, Jean!
- Gumi.
- Ez magának hosszú?
- Nem, uram, de nyújtható.

Leejtettem az öngyújtómat, Jean. Megkeresné?
- Nem látom sehol, uram.
- Nem baj, akkor leejtek egy másikat.

- Jean, ma egy zenész barátom jön vacsorára.
- Jól van uram. Akkor ma cintányéron tálatom a vacsorát.

- Jean, ma este a kastély keleti szárnyában tálalja a vacsorát!
- Miért, uram?
- Mert azt mondta a fogorvosom, hogy pár napig a másik oldalon egyek.