Jean, maga tökéletes inas.
Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki.
Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen.
A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek,
óvatosan visszaköpöm.

- Jean, ki kopog odakint?
- Az eső, uram!
- Akkor engedje be gyorsan, nehogy megázzon.

- Fejje meg a kanárit, Jean.
- Minek, uram?
- Hogy madártejet csinálhassunk.

- Jean, engedje le az órámat az erkélyről a kertbe!
- Miért uram?
- Mert fel akarom húzni.

- Jean már 30 éve hordja fel nekem az emeletre a teát, de még egyszer se loccsantotta ki! Hogy lehet ez?
- Tudja uram, amikor a lépcső aljához érek a számba veszem a teát, amikor felérek akkor visszaköpöm, és így egy csepp se megy mellé!