Jean, kérem, vigye fel a kottát a padlásra!
- Miért uram?
- Mert magasan szeretnék énekelni!

Jean, maga tökéletes inas.
Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki.
Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen.
A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek,
óvatosan visszaköpöm.

Jean, hozzon egy zöld ágat!
Miért uram?
Mert zöldágra akarok vergődni.

Jean benn fekszik a korházban nagyon betegen, és már haldoklik. Bejön meglátogatni az uraság hűséges szolgáját, megáll az ágy végében és így szól:
- Jean, mi ez az egyre távolodó cipőkopogás?
- Elment az életkedvem uram!

- Nagyságos úr, ha kérhetném most ne lövöldözzék a kertben mert a nagyságos asszony lepihent!
- Nem baj Jean, akkor majd lábujjhegyen lövök.