Az esti pályaudvar olyan, mint a dinoszaurusz: nagy és kihalt.

Debil gyerek áll a kapuban, próbál becsöngetni, de nem éri fel a kapucsengőt. Arra megy egy idős néni. Megkérdi a néni:
- Kisfiam, segíthetek?
- L-l-l-e-gy-gy-en sz-sz-sz-í-v-v-e-s...
Becsönget a néni.
- És most?
- F-f-f-u-u-t-á-á-á-s!

Akkorát kapsz, hogy több füled marad, mint fogad.

A halász azért megy ki a tóra, hogy halat fogjon, a pecás meg azért, hogy ne legyen otthon.

A kis nyű kidugja a fejét a trágyából, és ezt kérdezi a mamájától:
- Anyuci! Mi az a csodálatos kék felettünk?
- Az, az ég, kisfiam.
- S mi az a ragyogó sárga az égen?
- Az a nap, kisfiam.
- És az a pompás zöld körülöttünk?
- Az a fű, kisfiam.
- Anyuci, ha minden olyan csodálatos kint, akkor mi miért élünk itt a szarban?
- Ez a hazánk, kisfiam!