Ismerős kiskrapek kb. 3-3,5 éves volt, mikor anyukáméknál volt megőrzésen. Csúnyán beszélt a nővérével, anyukám meg mondta, hogy kérjen bocsánatot. Nem akart. Erre anyu beküldte a hálószobába, hogy gondolkodjon el, milyen butaság sértegetni másokat. Tíz perc múlva kikullog a gyerek, bűnbánó arccal. Anyám kérdi:

- Na, fogsz máskor is csúnyán beszélni a testvéreddel?

- Nem. És a szekrényedbe se fogok többet belepisilni.

Általános sulis koromban arra készültem, hogy a szünetben betétet cserélek, úgyhogy elrejtettem a farmerzsebemben. Barátnőm nem látta, csak hogy kikandikál vminak a csücske, és hangos felkiáltással: - Csoki!!! - kirántotta a zsebemből.

Két tehén beszélget:
- Hallottál arról az új betegségről, amitől a tehenek megőrülnek?
- Igen. Még szerencse, hogy mi pingvinek vagyunk.

Székely bácsi bemegy a városba, nap végén meg valami ajándékot keres az asszonynak. Ácsorog egy kirakat előtt, ahonnan kijön egy úriember egy sállal, a barátnője vállára teríti és így szól:
- Fehér kebled lepi sálom.
Na ez nagyon szép, gondolja, vesz egy sálat, hazamegy majd hívja az asszonyt:
- Gyere Boris, itt egy kendő, hogy hugyozom le a csöcsödet.

Az öreg székely morfondírozik:
Érdekes... fiatal koromban soha nem hugyoztam le a csizmámat...