Király Linda: Himnusz - részlet

Postai sztorik
Ettem a jó csabai szalámit, bőrét odatartottam Morzsi János kollégám orra alá:
- Kszi kszi... - és füttyögtem is hozzá.
Ez a Morzsi János haláli, elvarázsolt, elvont szivar volt a postán. Büntetésből beültették a levélfelvétetelbe, ezt a munkakört utálta a legjobban. Piszok lassan szolgált ki, ráadásul szódásüvegaljú szemüvege volt. Beszól egy ügyfél az ablakon:
- Miért nem szolgál ki? Talán jöjjek holnap?
Jani rövidlátón rápislog:
- Gyere a jövő héten.

Váratlanul hazajön a férj, a szerető anyaszült meztelenül ugrik ki az ablakon, bebújik egy bokorba. Hideg van, az eső is elered, szabadulni szeretne. Látja, hogy arra kocog egy csapat ember, beáll közéjük. Azok kicsit furcsállják, az egyik meg is jegyzi:
- Maga mindig meztelenül szokott kocogni?
- Hát persze.
- És mindig kotont visel?
- Ja, nem, csak ha esik.

-Idióta voltam, amikor férjhez mentem hozzád!
-Nem vitatom. De akkor olyan szerelmes voltam, hogy nem vettem észre.

-Pincér! Vigye innen ezt a teát, és hozzon nekem egy kávét!
- De uram, ez kávé!
- Ez??? Akkor teát kérek!