Zolika az óvónénihez:
- Segítesz felhúzni a csizmámat?
- Persze Zolika, ülj le!
Az óvónéni próbálja felhúzni a gyerekre a csizmát, de sehogy sem megy. Végül nagy nehezen ráerőszakolja.
- Óvónéni! Ez a csizma fordítva van rajtam!
Óvónéni lerángatja, kezdi az egészet elölről. Valahogy csak sikerül újra.
- Óvónéni! Ez a csizma nem az enyém!
Óvónéni már nagyon ideges, lerántja a csizmát a gyerek lábáról.
- Akkor melyikben jöttél reggel?
- Hát ebben!
- De akkor miért nem a tiéd?
- Mert a bátyámé, csak ő kinőtte!
Óvónéni visszahúzza újból a csizmát.
- Zolika, hol a kesztyűd meg a sapkád?
- A csizmámban!

A beteg műtét után felébred.
- Doktor Úr, sikeres volt a műtétem?
- Igen, fiatalember, csak én nem a doktor úr vagyok, hanem Szent Péter.

Olyan pofont kapsz, hogy matyómintásra rágod a kilincset.

- Apu, ha adsz egy ötszázast, elárulom, mit mond a postás minden reggel az anyunak.
- Tessék, itt a pénz. Mondd meg gyorsan...!
- Jó reggelt, Retekné, itt az újságja.

Hol nyaraltok az idén?
- Egy spanyolországi fürdőhelyen, San Juanban.
- Nem San Juanban, hanem San Huanban, mert a spanyolok a j-t h-nak ejtik! És mikor indultok?
- Húniusban vagy húlius elején.