Egy magányos öregasszony minden délben a harmadosztályú vendéglátó-ipari üzemegységben ebédel.
Szerény fogyasztása miatt amúgy sem nézik túlságosan jó szemmel, de az egyik felszolgálónak különösen a bögyében van, mégpedig egy sajátos szokása miatt:
étkezés előtt megtörli az evőeszközt az abroszban.
Egy napon már nem tűri tovább, mit művel a néni, s háborgó önérzettel az asztalához lép:
- Asszonyom, lesz szíves nálunk mellőzni ezt a kulturálatlan viselkedést!
Először is: a mi evőeszközeink tiszták!
Másodszor pedig ön csúnyán összepiszkítja velük az abroszt.

A menzai étkeztetés titka a kis adagokban van:
Mire rájössz, hogy mennyire szar a kaja, már el is fogyott.

Két kannibál ül a hegyen. - Te, jön föl a nővéred. - Hol? - Blööö...

Új házasok.

A fiú a nászéjszakán megszólal és mondja a párjának. Óh te drága egyetlenem, nekem te vagy az első az életemben.
- Jól van kis Boeing-em.
- Mért vagyok neked a Boeing-ed?
- Mert te vagy nekem a 747-dik.

Tanító néni: énekelek, Pistike ragozd ezt az igét!
Pistike: én ekelek, te ekelsz, ő ekel, mi ekelünk, ti ekeltek, ők ekelnek