Egy teknős nagy nehézségek árán mászik fel egy fára, és ahogy a koronát eléri, körülnéz, és kitárt karokkal leugrik.
Nagy durranással a földhöz csapódik, de nem adja fel, és elkezd újra felmászni a fára.
Ahogy eléri a koronát, újra leugrik kitárt karokkal, és újra a földhöz csapódik.
Ez még párszor megismétlődik. Két fával odébb egy galamb pár ül egy fán, és azt mondja a hím a párjának:
- Azt gondolom, eljött már az idő, hogy megmondjuk neki, hogy mi csak adoptáltuk.

Csapajev éppen levelet ír, amikor Petyka beront:
- Csapajev elvtárs, jönnek a fehérek!
Csapajev fel se néz, írja tovább a levelet. Petyka ismét beront:
- Csapajev elvtárs, a fehérek már itt vannak a faluban!
Csapajev nem válaszol, írja tovább a levelet. Petyka lélekszakadva ront be:
- Csapajev elvtárs, a fehérek itt vannak a kapuban!
- Petyka, ott van a polcon egy kézigránát, menj, és kűzdd le őket! - mondja nyugodtan Csapajev. Petyka fogja a gránátot és kimegy. Kintről hatalmas csatazaj hallatszik, pár perc múlva Petyka véresen jön vissza:
- Csapajev elvtárs, leküzdöttem a fehéreket!
- Jól van, Petyka! És most rakd szépen vissza a gránátot a polcra!