A feldühödött tábornok összetrombitáltatja a helyőrséget, és közli, hogy amennyiben huszonnégy órán belül nem kerül elő a felesége eltűnt gyémántgyűrűje, mindenkit hadbíróság elé állíttat. Izgatott kutatás indul meg minden eredmény nélkül. Végül a beijedt katonák beráncigálnak az utcáról egy dülöngélő részeget. Az persze tagad mindent. Hogy gyorsabban haladjanak a "nyomozással", fejjel lefelé belelógatják az udvar közepén lévő kútba. Mindhiába. Már éppen fel akarják adni, amikor az éppen felhúzott csöpögő áldozat mégiscsak megszólal:
- Fiúk, tényleg hívjatok inkább valami búvárt. Én akárhogy meresztem odalent a szemem, nem találok semmit.

Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg - így a férj
lefekvéskor a bombázó feleségének.
- Hát jó - így a nő -, bevallom. Háromszor.
- Elmesélnéd, édesem?
- Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez? A bankigazgató
felajánlotta, hogy...
- Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy
megmentetted a családi fészket. És aztán másodszor?
- Emlékszel, amikor beteg voltál, és nem volt elég pénzünk a műtétre? Nos,
akkor a sebész felajánlotta, hogy...
- Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! És harmadszor?
- Hááát... Emlékszel, amikor nagykövet akartál lenni?
- Igen, Tahitiben.
- És akkor hiányzott még ezerkétszáz szavazatod...