A nővérke így szól a kórházban a fekvő beteghez:
- Legyen szíves keljen fel, és ugráljon egy kicsit.
- De hát miért?
- Mert elfelejtettem az orvosságot felrázni, mielőtt beadtam magának.

-Kedves asszonyom! Ez a kő éppen olyan, mintha igazi volna - áradozik a kereskedő. - A tüze, a fénye, a csillogása ugyanolyan, mint a valódié. És hogy az illúzió teljes legyen, ugyanazt az árat számítjuk föl érte, mint a valódiért.

-Móricka! Reggel azt mondtad, hogy nagyon fáj a hasad, és nem tudsz elmenni az iskolába. Mit keresel akkor az uszodában? Talán elmúlt a hasfájásod?
-Nem múlt el, nagyi. De majd megpróbálok háton úszni!

-A munkaközvetítőtől jövök - mondja szerényen az állást remélő fiatalasszony. - Ön keres takarítónőt?
-Itt valami tévedés van. Minden munkát magam végzek.
-Istenem! Ez lett volna a nekem való hely!

-Kapott valamilyen ajánlást a régi munkahelyéről? - kérdezi a személyzetis a felvételre jelentkező nőtől.
-Személyesen az igazgató úrtól kaptam, de csak szóban.
-És mi volt az?
-Ajánlom magának, hogy sürgősen keressen másik munkahelyet!

-Hozzám jönnél, Mari?
-Ugyan már! Nincs jobb ötleted, Sanyi?
-Hát éppenséggel lenne, de a hölgy hallani sem akar rólam.