A 24-es villamoson néha nekem is van szerencsém ahhoz a sofőrhöz, aki végigdumálja az utat. Mindenki dől a röhögéstől. Jelzi pl. hogy a következő megállóban kisebb erőfeszítéssel a jobb oldalon lehet leszállni, erősebbek próbálkozhatnak a bal oldalon is. Majd a köv megállónál szól hogy nehogy rutinból jobbra sorakozzanak, mert itt most a bal oldali ajtókat van kedve nyitni.

Sherlock Holmes egyszer Franciaországban töltötte a nyári szabadságát. Amikor hazafelé utazott, Párizsban beszállt egy bérkocsiba.
- Hová vihetem, Mr. Holmes? - kérdezte a kocsis.
- Találkoztunk már valamikor, hogy tudja a nevem? - kérdezte az meghökkenve.
- Nem, uram még sosem. Viszont olvastam az újságban, hogy Marseillesben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseillesből érkezők szoktak kocsit fogni. A napbarnított bőre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza. A ruhája alapján egyből látni önön, hogy angol és nem francia. Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy ön csakis Sherlock Holmes lehet.
- Ez fantasztikus! Ön kérlelhetetlen vaslogikával rendelkezik.
- Ugyan, ez azért túlzás - szerénykedett a taxis. - Az is sokat segített, hogy az egyik bőröndjén ott a neve!