A székely parasztbácsi befog a szekérbe, készül a szomszéd faluba rokonlátogatóba.
A felesége is nagyon szeretne vele menni, ezért elkezd rimánkodni:
- Édes uram, hadd menjek már veled én is!
- Nem lehet, asszony!
- Légy szíves, ne hagyj itthon egyedül!
Elleszek én hátul a saroglyán is.
A parasztbácsi azonban nem enged, egyedül vág neki az útnak.
Útközben kitör a vihar, és egy villám belecsap hátul a saroglyába.
A székely hátrafordul, és így morfondírozik:
- Ej, pedig de szépen kérte...

Öreg parasztember bemegy Monte Carlóban a casinóba.
-Kártyázni szeretnék!
Összenéznek a spílerek:
-Jól leszedjük az öreget.
Leülnek, már éppen osztanának, amikor az öreg megszólal:
-Az a baj, hogy én csak egy fajta kártyajátékot ismerek, az a neve, hogy Parapittyó.
-Ezt nem ismerjük, de sebaj, néhány körön keresztül megtanuljuk.
Leosztják a lapokat, felveszik, az öreg megnézi a lapjait, bedobja, s megszólal:
-Parapittyó!
azzal besepri a téteket.
Következő körben ugyanez történik.
Összenéznek a többiek: hiszen ez nem nehéz, csak azt kell mondani, hogy parapittyó és jó gyorsan bedobni a lapokat.
Eddig soha nem látott mennyiségű tét gyűlik össze az asztalon.
Mindannyian egyszerre kiáltják: -Parapittyó és már vinnék is a tétet.
Mire az öreg bácsi, ujját ingatva: Na-na. - ROYAL PARAPITTYÓ!