Móricka egy súlyos ládákkal megrakott talicskát próbál az utcán tolni, de nem megy neki a dolog. Egy jól öltözött úr megsajnálja, átveszi a talicskát és teljes erejéből tolni kezdi. Így mennek egy jó fél órán át, míg végre Móricka egy ház előtt köszönetet mond.
A jószívű segítő lihegve méltatlankodik:
- Disznóság ilyen nagy terhet egy gyerekre bízni!
Hát nem mondtad apádnak, hogy egyedül ezt nem bírod eltolni?!
- Há' persze hogy mondtam, de azt felelte, hogy "Indulj el, majd csak akad egy marha, aki segít!...

Rendőrök érettségiznek. Az egyik kihúzza Petőfit. Nem szó szól semmit. A vizsgabiztos biztatja, hogy legalább egy vers címet mondjon. A rendőr gyűri a homlokát, de semmi. Ha, megmondja, hogy ki írta a Nemzet Dalt, kap egy kis kettest. A rendőr csak néz, vesz egy nagy levegőt, aztán semmi.
A vizsgabiztos nem bírja tovább, felpattan a székéből és azt mondja, lemegyek iszom egy kávét, mire visszajövök találja ki végre! Az ajtóban álló rendőrnek odaszól, hogy ne segítsen neki, inkább próbálja rávezetni. Mikor visszatér, döbbenten látja, hogy a növendék a padok közt fekszik püffedt arccal. Mi történt itt kérem, kérdezi a vizsgabiztos. Kihúzza magát a rendőr, jelentem, faggatóra vettem a kollégát, eleinte ugyan tagadott, de aztán csak bevallotta, hogy ő meg az apja közösen írták.