Egy asszony együtt van a szeretőjével, mikor hallja, hogy nyílik az ajtó és hazajön a férje.
- Gyorsan, menj a sarokba!
Kapkodva befújja a szeretőt babaolajjal és púdert fúj rá.
- Meg ne mozdulj, amíg nem szólok - súgta neki - csinálj úgy, mintha szobor lennél.
- Ó kedvesem - szól a férj, mikor belép a hálószobába. Mi ez itt?
- Egy új szobor - vágta rá rögtön a feleség. Szabóék is vettek egyet a hálószobájukba. Olyan remeknek találtam az ötletet, hogy én is vettem egyet.
A férj megelégedett a válasszal és fáradtan lefeküdtek.
Hajnalban két óra felé felkel a férj, kimegy a konyhába, csinál egy szendvicset, hozzá egy pohár tejet és visszamegy a hálószobába.
- Tessék - mondja a szobornak, - egyél valamit. Én három napig álldogáltam a Szabóék hálószobájában, mint egy hülye és nem kínáltak meg semmivel.

Halálos ágyán végrendelkezik a rabbinak az öreg Kohn:
- A ház az én Móric fiamé legyen...
- A Móricé? - csattan fel a felesége - hiszen még meg se nősült...
- A boltot az én Sára lányom kapja...
- Pont az a világ lustája? - méltatlankodik megint Kohnné.
- Az autót Ármin fiamra hagyom...
- Autót annak a kelekótyának?! - morog az öregasszony.
Kohn bácsi megelégeli:
- Te, Rebeka, most ki haldoklik itt, te vagy én?