Narancs Piroska nyílt levele Orbán Viktorhoz a három csapás ügyében

Drága Miniszterelnök Úr!

Egy borsodi kis faluból, Hernádnyomoriból írok Önnek. Szeretném, ha tudná, hogy mi, hernádnyomoriak kitörő örömmel fogadtuk a Fidesz győzelmét. Ezt azért fontos hangsúlyoznom, mert télen még túlnyomórészt jobbikosnak volt mondható a falu, ugyanis lejött ide február végén néhány jóarcú fiatal, pár fekete mellényes ember társaságában, és a kultúrházban előadták, mit kívánnak tenni a mezőgazdaság talpra állítása meg a vidék feltámasztása érdekében, és ez mindenkinek tetszett, nem is beszélve a cigánybűnözés elleni fellépésről és a csendőrség felállításáról.
De szerencsére tavasszal Bayer Zsolt is tartott egy lakossági fórumot, ahol megtudhattuk az igazat, mégpedig hogy a jobbikosok hazudnak, álszentek, hol az MSZP pénzeli őket, hol meg a MAZSIHISZ, semmiféle programjuk nincs, de még csak be sem akarják azt tartani, hanem csak szemfényvesztés az egész. Így aztán megkönnyebbülve és jó szívvel szavaztunk áprilisban a Fideszre, hogy mégsem náci és rasszista a mi falunk.

Nálunk itt, Hernádnyomoriban jelenleg három nagy probléma van: Orsósék, Lakatosék meg az árvíz. Az utóbbi okozza a legkevesebb gondot, mert árvíz szerencsére ritkán fordul elő, és már amúgy is levonult, Orsósék meg Lakatosék azonban mindig, mindenhol és mindenáron előfordulnak, és bárhova is vonulnak népes seregletükkel, ott csak a baj van. De aztán felcsillant végre a reménysugár, amikor meghallottuk Drága Orbán Viktor Miniszterelnök Úr Bejelentését, miszerint két hét alatt olyannyira vissza fogják majd állítani a közbiztonságot, hogy még a nap is másképp fog sütni.

Persze, nem mondom, vannak örök elégedetlenkedők a faluban. Például ma délelőtt is megyek a főutcán, és látom ám, hogy Tepertős Anti bácsi fekszik az árok szélén. Ez azért volt furcsa, mert a tisztességben megőszült kisöreget sohasem ismertem italos embernek, és nincs semmi, amit visszataszítóbbnak találnék az alkoholista életvitelnél. Amint odaértem, megnyugodva láttam, hogy nem részeg, csak jól megverték, csupa vér az arca, és a nyílt törés miatt fityeg olyan természetellenesen az alkarja. Azt jajongta, hogy Lakatosék hagyták helyben ilyen csúnyán, mire én biztatólag odakiáltottam:

- Csöppet se aggódjon, Anti bácsi! Nemsokára érvénybe lép a Fidesz három csapás törvénye!
Azzal továbbmentem, mert amúgy is máshol volt dolgom, és különben is, a hálátlan Anti bácsi olyasmit válaszolt, amit nem bír el a nyomdafesték. A mentőt hiába hívtam volna ki, mire kiérnek Miskolcról, addigra Lakatosék még kétszer megverik Anti bácsit, utána meg a mentősöket is. A falunkban nincs háziorvos, nálunk az egészségügyi ellátás oroszlánrészét Gyurcsók József képernyőn keresztül történő távgyógyítása képezi.
Amint a gazdabolt elé értem, látom ám, hogy szembejön velem Aranka, a tanítónő. Kicsit furcsálltam, hogy iskolaidőben a nyílt utcán sétálgat, rá is kérdeztem, hogy mi járatban van.

- Hőőőőőő huuuuaahhhúú öhhheee öhh - válaszolta tárgyilagosan, de mivel látta, hogy nem értem, elővette a noteszét, és leírta: „Haza kell mennem, Piroskám, mert miután rászóltam a kis Orsós Rómeóra, hogy a diszkrimináció szót nem x-szel írjuk, bejött a családja az iskolába, és olyannyira megdorgáltak engem széklábbal meg bézbólütővel, hogy eltörött három bordám, és beszakadt a tüdőm.”

- Egyet se félj, Arankám, itt a Fidesz három csapás törvénye! Holnaptól a nap is másképp kel fel! - biztattam humánusan a köhögő tanítónőt, majd folytattam utamat a főutcán, és nemsokára odaértem a hídhoz.

A híd alatt most Bakonyiék laknak, ami abból fakad, hogy az árvíz miatti kitelepítés után később értek haza, mint Lakatosék, akik elfoglalták a házukat. Merthogy az ő vályogviskójukat elmosta az ár, így hát jár nekik egy ház, ez tiszta sor. Mégsem mehetnek nyolc gyerekkel a híd alá. Bakonyiéknak csak két gyerekük van, értelemszerűen ők sokkal kényelmesebben elférnek a híd alatt, ami keskeny.

- Holnaptól a nap is másképp kel fel! - biztattam barátságosan Bakonyiékat, mire ők Pintér Sándor Belügyminiszter Úr Édesanyjáról szóló rövid anekdotákkal szórakoztattak engem, de nem volt időm mindet meghallgatni, mert már nagyon aggódtam a férjem miatt.
Végre odaértem a kocsmához. A férjemet kerestem, aki azóta ott tartózkodott, amióta a választási kampányban lejött pár fideszes aktivista, és sört meg felest ígért a rájuk szavazóknak. Úgy véltem, hogy június lévén éppen ideje lenne hazatérnie az uramnak a családi kötelékbe, elvégre messze még az önkormányzati kampány, és nincs semmi, amit rosszabbul viselnék, mint az alkoholista életvitel.

Először a kocsmárossal találtam szembe magam, aki sandán pislogott rám a vérző szemhéja alól, és kicsattant ajkai között morzsolva a szót azt ecsetelte, hogy Orsósék az előző percekben vertek szét egy játékgépet, és amikor ezt ő nehezményezte, akkor rendreutasították egy ólmosbottal.

- Három csapás! - emeltem fel a mutatóujjamat, mire a derék kocsmáros megjegyezte, hogy nagyon egyetért a Fidesz javaslatával, mert ha ő a törvényi szabályozás életbe lépése után legközelebb csak három csapást kaphat, nem pedig tizenkilencet, mint most, és a rúgásokat is eltörlik, akkor klasszisokkal fog emelkedni Hernádnyomori közbiztonsága.

Szerencsére a férjemet is megtaláltam az egyik asztal alatt, és amikor felkeltettem, azt motyogta, hogy holnap még a nap is másnaposan fog felkelni a faluban, nem is beszélve róla. Nagyon szégyelltem a kocsmáros előtt, hogy az uram ennyire képzetlen ideológiailag, és már direkte bántam, hogy levonult az árvíz, mert csónakban sokkal könnyebb lett volna hazaszállítanom, mint a hátamon.

Szóval, nagyon várjuk már a három csapást, Drága Miniszterelnök Úr! Eddig minket mostanában csak Lakatosék, Orsósék meg az árvíz három csapása ért, de ha a maguké csak kicsit is elviselhetőbb három csapás lesz, már megérte Önökre szavazni.

Narancs Piroska
a hernádnyomori „Lálykoljad a Fészbukon Orbán Viktort Polgári Kör” helyettes szóvivője