Ketten jönnek kifelé az erdőből. Az egyik futva, a másik medve.

Nem mindegy, hogy
farkasokkal táncoló, vagy táncosokkal farkaló.

Egy román és a fia elmennek a Hargitára medvére vadászni. Néhány óra múlva találnak is egyet, az öreg pedig gyorsan le is lövi. Nagy nehezen felrakják a szekérre, majd hazaindulnak.
Útközben az öreg megszomjazik, és bemegy egy útszéli kocsmába inni, a szekeret pedig a fiúra bízza. Eltelik 1/4 óra, az öreg kijön, látja, hogy a medve sehol. Kérdi a fiát:
- Hol van a medve?
- Milyen medve?
- Fiam, kimentünk a hargitára.
- Így volt édesapám.
- Lőttem egy nagy barnamedvét.
- Igen, így volt.
- Feltettük a kocsira.
- Hát persze, édesapám.
- Elindultunk hazafelé.
- Igen, édesapám.
- Én bementem a kocsmába inni.
- Így volt.
- Kijöttem, és a medve nem volt sehol.
- Igen, így volt.
- Na akkor hol a medve?
- Milyen medve?

Medve felébred a téli álomból és rettenetes kangörcs jön rá. El is dönti, hogy az első útjába kerülő állatot megtrücsköli. Megy az erdőben, találkozik a sünivel, odakap, de a süni összegömbölyödik.
- Hol van a luk, hol van a luk? - kiabál a medve.
- Nincs rajtam, nincs rajtam...
- Hol mondtad, hol mondtad?...