Én egyszer összejöttem egy hegyibulin egy aranyos, ámde feledtébb bunkó sráccal. Már jól benne voltunk az éjszakában, és elég messze laktam a buli helyszínétől. Elfáradtam, hát kértem a srácot, hogy miután az egész estét végig csókolóztuk, legalább a hegy aljáig kísérjen le, mert sötét van és félek egyedül. Ő fel volt háborodva, hogy én mit képzelek magamról, mert ha engem lekísér, ő hogy fog visszatalálni?

Unalmas vagy mint a Barátok közt.

Csak bámulsz, mint kezdő buzi a gőzfürdőben.

Szaporítsd a baktériumokat! Néhány embernek ők az egyetlen kultúrája.

Betettem a mérleget a szekrénybe és szépen ott is marad, amíg bocsánatot nem kér!