A székely parasztbácsi befog a szekérbe, készül a szomszéd faluba rokonlátogatóba.
A felesége is nagyon szeretne vele menni, ezért elkezd rimánkodni:
- Édes uram, hadd menjek már veled én is!
- Nem lehet, asszony!
- Légy szíves, ne hagyj itthon egyedül!
Elleszek én hátul a saroglyán is.
A parasztbácsi azonban nem enged, egyedül vág neki az útnak.
Útközben kitör a vihar, és egy villám belecsap hátul a saroglyába.
A székely hátrafordul, és így morfondírozik:
- Ej, pedig de szépen kérte...

Egy nem túl példás életű férfiú megy át a vasúti átjáróban, amikor véletlenül beszorul a lába a sínek közé.
Elkezdi rángatni, de semmi eredmény.
Aztán zajt hall, és meglátja a közeledő vonatot!
- Istenem, segíts, és abbahagyom az ivást! - kiáltja.
Az eredmény semmi.
- Istenem, segíts, és leszokom a dohányzásról!
Ugyanaz. A vonat elkezd dudálni.
- Istenem, ha segítesz, leszokom az ivásról, a dohányzásról, és a feleségemet sem csalom meg többet!
Ekkor hirtelen lazul a szorítás, emberünk lába kiszabadul és az utolsó pillanatban elugrik a vonat elől.
Leporolja magát, az ég felé néz és így szól:
- Köszönöm Istenem, de megoldottam egyedül!